Érdekes ez a ki hová való kérdés.
Édesapám, aki örök életében költöző életformát élt, ugy határozta meg, hogy oda való vagy, ahol legtöbbet éltél. Namármost, én 13 évet éltem Erdővidéken, eddigi életemből ez a legtöbb egy helyben. De már megint nem ott vagyok. Ahol születtem, ott alig éltem. A szüleim különböző irányból jönnek. Ugy szoktam mondani, hogy erdélyi vagyok. Ez a 13 év sokban befolyásolt, nem mindig jó irányba. Viszont abban igazatok van, nem lettem erdővidéki, csak azért, mert ott éltem jó sokat. De el sem tudok elszakadni tőle. Igenis van egy nagyon erős, jellegzetes Erdővidéki Szellem

, szellemiség, aminek bizony nagy megtartó, otthontartó ereje van (lehetne). ÉS KÉRLEK KEDVES ERDŐVIDÉKIEK, MOST AZ EGYSZER ÉRTSÉTEK JÓL, MIT AKAROK MONDANI! Egy különös, zárt világ, amibe nehéz belépni, aztán meg épp olyan nehéz kilépni belőle, ha megszeretted. Minden vitátok ellenére, nem is tudjátok egymás nélkül vagy máshol elképzelni a világot. És ez manapság nagyon kevés helyen érezhető ennyire erősen.
Hú, enyhén átmentem érzelgősbe. Csak haragszom, amiért annyit veszekedtek, ahelyett, hogy paradicsommá tennétek azt a csodás világot, ami még megvan és a tietek!!!!!!!
Szeretettel kívánok az új évben egy kicsit több türelmet, egymás elfogadását és belső békét minden erdővidékinek: László Jutka